A Greenwash története, kialakulása


A „zöldrefestés” fogalmára egységes definíciót találni, nagyon nehéz, jelenleg is többféle megfogalmazást használnak erre a kifejezésre.
Az amerikai Corporate Watch egy eléggé átfogó definíciót fogalmazott meg:
“1) Környezet - pusztító vagy társadalmilag ártalmas cégek kísérlete arra, hogy megőrizzék vagy kiterjesszék piacaikat, környezetbarátnak tettetve magukat és úgy tesznek, mintha ők lennének a szegénység elleni küzdelem vezetői.
2) Bármilyen, a fogyasztók vagy a döntéshozók agymosására irányuló kísérlet, amely azt célozza, hogy azt higgyék, hogy a szennyező óriásvállalatok a környezetileg fenntartható fejlődés kulcsai.”


A „zöldrefestés” kifejezést Jay Westerveld egy New York-i környezetvédő használta először egy 1986-ban írt esszéjében. Amelyben a szállodaipart kritizálta, mivel e cégek semmilyen környezetvédelmi intézkedést nem tettek, ám plakátjaikon hirdették, hogy a vendégek által használt törölközőket „környezetvédelmi szempontok” alapján újra kimossák és használják. Mára már szakkifejezéssé vált és kiterjedt szakirodalma van a „zöldrefestésnek”.

Összefoglalva, úgy fogalmazhatjuk meg, miszerint olyan marketingstratégiák sora, amely azt a benyomást kelti a fogyasztóban, hogy a vállalat, felelősen viselkedik, környezettudatosnak tünteti fel magát. Miközben érdemi lépéseket nem tesz ebbe az irányba. Reklám és PR cégeket bíznak meg azzal, hogy kialakítsák a cég „zöld” környezetbarát arculatát és ezt jelöljék a termékeiken is. És ezt a valótlan vagy csak részben igaz „zöld” arculatot további környezetromboló tevékenységére és profitmaximalizálásra használja.
1992-ben a Greenpeace is megjelentetett egy kiadványt (The Greenpeace Book of Greenwash) amelyben többek között a Shell, General Motors és a Mitsubishi zöldrefestési stratégiáit elemzi és ezek hatását a környezetre nézve. Illetve összefoglalja e jelenség történetét. Először a 70-es években volt, tapasztalható, hogy a médiában megjelentek híradások, amelyek felhívták az emberek figyelmét a környezeti károsodásokra, mint például az esőerdők pusztítása, tengerek szennyezése stb.. Ezek hatására az emberekben kialakult, egyfajta környezettudatosabb életmód és ennek hatására elkezdtek olyan termékeket vásárolni, amelyek gyártása során kisebb mértékben szennyezték a környezetet. Ezzel nyomást gyakoroltak a vállalatokra. Amelyek a 80-as évek végére új marketingstratégiát alkalmazva egy környezettudatosabb és emberközpontúbb termelést hangoztattak, ám a gyakorlatban nem sok változás történt.

A Greenpeace támadta a politikai és kormányzati rendszert is, amelyek a nagyvállalati lobbinak engedve, nem akadályozták meg, hogy ilyen nagymértékben károsítsák a környezetet a termelésük során. Ezek után a szennyező iparágakat kitelepítették olyan fejlődő országokba, ahol alacsonyabbak a környezeti normák, illetve fejletlen a környezeti kultúra. Így aztán otthon könnyen tetszeleghetnek "környezetbarát" cég színében. Ezek mellett a „zöld” arculat megteremtésének másik módszere a fent már említett „zöldrefestés”. Valódi környezetbarát megoldások bevezetése helyett, inkább megéri a cégeknek olyan marketing kampányra költeni, amely során, azt a benyomást keltik a fogyasztóban, hogy a cég, felelősen viselkedik, és sokat tesz a környezetvédelemért. Reklám és PR cégeket bíznak meg, hogy kialakítsák a cég „zöld” arculatát, termékeiken „környezetbarát”, „ózonbarát” feliratokat, „újrahasznosítható” jelzéseket helyeznek el anélkül, hogy azoknak közük lenne a környezet védelméhez.

Egy másik bevált módszer, hogy úgynevezett „civil szervezeteket” támogatnak, amelyek a környezetvédők ellen kampányolnak (pl. Wise Use) az ipar érdekeit képviselve, valamint tudósokat fizetnek le, hogy cáfolják az éghajlatváltozás tényét vagy a génmanipulált termékek kockázatait. Hatalmas pénzeket adnak PR cégeknek (mint például a Burson-Marsteller, Edelman, Hill & Knowlton), akik óriási reklámhadjáratot folytatnak a multik érdekében. Mindezek az erőfeszítések azt célozzák, hogy elkerüljék a cégek környezetpusztító tevékenységének korlátozására irányuló kötelező érvényű szabályok bevezetését. (FIDRICH, 2003.)

Vissza a Főoldalra

Megújuló Energia fórum