Fenntartható Fejlődés

Fenntartható Fejlődés




Fenntartható Fejlődés Évkönyv 2010

A magyarországi villamos-energia felhasználásban a megújuló energiaforrások részaránya 5,6%-ra emelkedett. Csak biomassza részaránya emelkedett egyoldalúan. Energiafüggőségünk (a behozatal) és annak egyoldalúsága (a földgáz növekvő aránya) továbbra is kockázatokat jelent.
A folyóvizek minősége megfelelő. Az erdők egészségi állapota az európai országok között a közepesen károsodottnak minősül.
Magyarországon 1999 és 2008 között a háztartások bruttó megtakarítási rátája 14,9%-ról 8,3%-ra csökkent. Az Európai Unió 27 tagállamában az átlagos megtakarítási ráta ugyanezen időszakban nem változott jelentősen, 11-12% között mozgott, majd 2009-ben a gazdasági válság következtében jelentősen megugrott.

Energiaintenzitás
Egy ország energiainenzitása azt mutatja meg, hogy egy dollárnyi vagy eurónyi bruttó hazai termék előállításához, vagyis a GDP egy egységéhez mennyi energiát kell felhasználni az adott országban. Az energiaintenzitás függ az ország gazdasági szerkezetétől (mennyi nehéz és könnyűipar van), a klímájától, illetve az ország lakóinak és intézményeinek energiahasználati szokásaitól. 1995 és 2008 között a 27 EU tagország átlagos energiaintenzitása egyötödével csökkent, míg az EU15 országok átlaga ennél kisebb mértékű csökkenést mutat (-17%). A visegrádi országok energiaintenzitása átlagosan 38%-kal mérséklődött, köztük Magyarországé 34%-kal. Mind-ezek ellenére az uniós átlagnál még 2008-ban is jelentősen több energiára volt szükség a térség országaiban egységnyi gazdasági teljesítmény eléréséhez. 1995-ben Magyarország energiaintenzitása az EU27 átlagérté-kének közel háromszorosa volt. 2008-ra az eltérés kis mértékben, 2,4-re csökkent.

A vizsgált országok közül legnagyobb mértékben Lengyelország és Szlovákia csökkentette az EU27 tagországok átlagától való elmaradását. 1 főre jutó energiafelhasználást tekintve a rendszerváltás után az energiafelhasználás visszaesett, az azt követő időszakban mérsékeltnövekedést mutatott.
Az energiaellátást biztosító energiaforrások szerkezete 1990-től napjainkig világszerte, így hazánkban is jelentős változásokon ment keresztül. Magyarországon a széntermelés erősen visszafejlődött (42%), a kőolajtermékek felhasználása kisebb mértékben, 12%-kal esett vissza. A földgáz felhasználása ezzel szemben egyharmaddal nőtt, térhódítása különösen a lakosság körében igen látványos.
Nemzetközi összehasonlításban Magyarországon viszonylag alacsony az egy főre jutó energiafelhasználás: az EU valamennyi tagállama magasabb értéket képvisel.

A megújuló erőforrások részesedése a villamosenergia-termelésben

A megújuló energiaforrások, úgymint a szél, a víz, a geotermikus források, a napenergia, illetve a biomassza (tűzifa) és a biogáz felhasználása révén megtermelt primer energia mennyiségének a villamos-energia, fogyasztásban való részarányát mutatja. (KSH)

Hazánkban 2008-ra a megújuló energiaforrások részaránya a villamos-energia felhasználásban 5,6%-ra emelkedett. Ezen belül is a biomassza, mint megújuló energiaforrás felhasználása a meghatározó (91%), amely részarány az utóbbi 5 évben látványosan emelkedett. Ezt követi a geotermikus (7%), majd a vízenergia részesedése (1%). Hazánkban a szélenergia felhasználásának kezdete 2001-re, a bioüzemanyagoké 2005-re tehető, így 2008. évi részesedésük még elhanyagolható mértékű.

Az EU megújított stratégiája (SDS) konkrét célkitűzéseket fogalmaz meg a megújuló energiaforrások részarányának növelésére, miszerint 2010-re átlagosan az energiafogyasztás 12%-ának, továbbá közös, de differenciált célkitűzésként a villamosenergia-fogyasztás 21%-ának megújuló energiaforrásból kell származnia, és emellett vizsgálni kell ezen arányok 2015-ig 15%-ra való emelésének a lehetőségét.
A csatlakozási tárgyalások során Magyarország a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatban elkötelezte magát, hogy 2010-ig a megújuló energiahordozóval megtermelt villamosenergia-felhasználás részarányát 3,6%-ra növeli – ezt az értéket hazánk már 2005-ben teljesítette. A többi visegrádi ország célkitűzései a hazait meghaladják, azonban a célértékektől 2005-ben még valamennyien jelentős elmaradást mutattak.

A megújuló erőforrások részesedése a villamosenergia-termelésben, 1990-2010 (a teljes bruttó belföldi elektromos áramfogyasztás arányában, %)
megujulo

Közlekedési célú bioüzemanyag- felhasználás

A közlekedési célú bioüzemanyag- felhasználás indikátora megadja a közlekedés bioüzemanyag- felhasználás arányát a teljes üzemanyag-felhasználásra vetítve. (KSH)
 
Az EU megújított stratégiája indikatív célként tűzi ki, hogy 2010-re a közlekedési ágazatban használt üzemanyag 5,75%-ának bioüzemanyagnak kell lennie (2003/30/EK irányelv), és meg kell fontolni arányuk 8%-ra való emelését 2015-re.
2007-ben az EU állam- és kormányfői kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2020-ig minden tagállamban legalább 10%-kra növelik a bioüzemanyagok használatát a szállítás területén.
A bioüzemanyagok gyártásának fejlesztéséről és közlekedési célú alkalmazásuk ösztönzéséről szóló 2058/2006. (III.27.) Korm. határozat 5,75%-ban rögzíti a 2010. december 31-re vonatkozó nemzeti célelőirányzatot, amelynek elérésére a kormány intézkedéscsomagot fogadott el.
A magyarországi kereskedelmi forgalomban a bioüzemanyag az uniós célkitűzésekkel összefüggésben 2005-ben még 6 ezer tonna volt, 2010-ben várhatóan pedig már 36-45 ezer tonna mennyiségben lesz felhasználható.

Közlekedési célú bioüzemanyag-felhasználás, 2006-2020 (%)
bioüzemanyag

Villamosenergia-felhasználás

Az utóbbi mintegy két évtizedben Magyarországon is egyre több villamos energiát igényelt a lakosság, annak ellenére, hogy az elektromos háztartási készülékek újabb típusai jellemzően egyre energiatakarékosabb technológiát jelentettek (gyakran felhozott kivétel pl. a plazma tv). 2008-ban a villamos-energia fogyasztók száma 15%-kal, felhasználásuk 19%-kal haladta meg az 1990. évi értéket.

Hazánkban a környezetbarát termék minősítéssel ellátott termékek száma közel 40%-kal emelkedett 2008-ra 2000-hez képest. A vizsgált időszakon belül a legjelentősebb termék-csoportok az építőipari termékek, a csomagolóeszközök, valamint az elektromos készülékek. 2008-ra az építőipari környezetbarát minősítéssel rendelkező termékek részaránya mintegy 50%-ra tehető az összes környezetbarát terméken belül.

A környezeti adók összes adóhoz viszonyított aránya Magyar-országon 6,7% volt 2008-ban, mely arány az ezt megelőző tíz év tekintetében kisebb ingadozásokkal folyamatos csökkenést mutat, igaz minden évben meghaladta az EU27 országok átla-gát. 2008-ban 0,6 százalékponttal volt magasabb a környezeti adók aránya a teljes adózási rendszerben, mint az uniós átlag.

Az EPI index az ESI (Environmental Sustainability Index – Környezetvédelmi Fenntarthatósági Index) örököse, amit a Yale és a Columbia Egyetem kutatói hoztak létre az EU kutatóival közösen.
A 2010-es index összesen 163 országot csoportosít 25 teljesítmény indikátor alapján, amelyeket 10 kategóriába sorolnak lefedve a környezetvédelmet, a közegészségügyet és az ökoszisztéma egészségét is. Ezen indikátorok mutatják meg, hogy a kormányok mennyire állnak közel ahhoz, hogy egy átfogó környezetvédelmi intézkedéscsomagot hozzanak létre.
Az indikátorok tehát két nagy csoportba sorolhatók (ökoszisztéma egészségi fokozata, illetve a környezetvédelmi egészség szintje). Ezen belül megtalálhatók többek közt a klímaváltozás mértéke és az emisszió, a mezőgazdasági víz- és vegyszer-használata, a halászat mértéke, az erdőborítottság és növekedési üteme, víz minőségi és mennyiségi indikátorok, légszennyezés, illetve az utóbbiak hatása az egészségre. Ezeket az értékeket összegezve kapjuk meg az országok ranglistáját és össz- és rész teljesítményüket is.
Magyarország – folyamatos javulást felmutatva – 2008-ban még a 23. helyezettje volt az ország-rangsornak, addig környezeti teljesítménye 2010-ben a 33. helyre volt elegendő. (Ez az EU tagok között a középmezőnyt, a 14. helyet jelenti.) Míg az egészségügyi helyzetünk, elsősorban a vízhasználatunk egészségügyi szempontból maximum pontot ért el, addig a vizes környezet és az élőhely megőrzési pontok igencsak elmaradnak az átlagtól.

Az Ökológiai lábnyom (Ecological Footprint – EFP) azt fejezi ki, hogy adott technológiai fejlettség mellett egy emberi társadalomnak milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége ön-maga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez.
A ökológiai lábnyom tehát, az a terület, ami károsodás nélkül meg tudja termelni az aktuális életvitelünkhöz szükséges javakat (élelem, energia stb.). Az átlagos egy főre eső ökológiai lábnyom 2,2 hektár, 2,5-szer nagyobb, mint 1961-ben. Össze-hasonlításképpen: a Földön 11,3 milliárd hektár biológiailag aktív föld- és tengerfelület van, valamint 6,1 milliárd ember, arányuk alapján minden emberre csak 1,8 hektár jut.
Az átlagos ökológiai lábnyom 1986-ban találkozott utoljára a bolygó biológiailag aktív területnagyságával, azaz akkor volt még fenntartható méretű.

Magyarország az 55. a WWF (World Wildlife Fund) 152 országra kiterjedő számításai alapján. A hazánkra számított érték gyakorlatilag a világátlagnak felel meg, és csökkenést mutat az elmúlt évek adatai alapján (2006: 3,55).
Az uniós országok között Magyarország – Romániát követően – a második legkedvezőbb értékkel rendelkezik.

A várható élettartam Magyarországon folyamatosan emelkedik, igaz ugyan, hogy az EU átlagától kissé elmaradó ütemben. A nők várható élettartama magasabb a férfiakénál, ugyanakkor esetükben a betegségben eltöltött időszak is hosszabb. A krónikus megbetegedések halálozási rátája csökkenő, ahogy az öngyilkosság okozta halálozási arányszámok is. A magyar lakosság légköri szilárdanyag-kibocsátás általi veszélyeztetettsége jelentős hullámzás mellett közel az uniós átlagra csökkent, ózonkibocsátás általi veszélyeztetettsége azonban jóval felette helyezkedik el.

 

Megújuló Energia fórum